A  szombati Ferencváros elleni 8-7-es meccs után, egy újabb, ugyanilyen eredménnyel végződő partit játszottunk, a Szolnok ellen, sajnos ezúttal mi voltunk a vendég csapat…

A BL csoportkör második körében a tavalyi nagy rivális, Szolnok otthonába látogattunk. Joe távollétében és Tonya sérülésének következtében klasszikus center nélkül vártuk az összecsapást. A Szolnokiak ellen ez nem egy életbiztosítás, elég ha csak az Egerre gondolunk, akik a Bedő-Hárai világbajnok centerpárossal álltak ki, és 9-4-es vereséget szenvedtek néhány nappal ezelőtt.

Az első negyedben még mi álltunk jobban, Cirmi és Ádi kiválóan helyettesítette a hiányzókat, és szállították a fórokat, amik közül kettőt sikerült is gólra váltani, ugyanakkor hátul elérkezett a „Bisztrotime” és ziccert is hárított.

(Fotó: Balogh Máté)

A második negyedben már két góllal is vezetett a csapat, több szurkoló ekkor a meccs lefújását kezdeményezte, de végül 3-3-as részeredménnyel vártuk a folytatást.

A harmadik felvonásban sajnos volt némi pontatlanság, amit a Szolnok kegyetlenül ki is használt, és négy gólt is szerzett, míg a mi részünkről csak Gór-Nagy Mikós tudott eredményes lenni.

A negyedik negyedben Varga Dániel növelte négy gólosra a hazai előnyt, ekkor benne volt a mérkőzésben, hogy mi is az Eger sorsára jutunk.. Szerencsére a srácok ezt nem így gondolták, és zsinórban három gólt szereztek, de ez is csak a „tisztes helytállásra” volt elegendő.

A szurkolók végig kitartottak a csapat mellet, a legnehezebb pillanatokban is hangosabban buzdították a srácokat, mint a 6-800 hazai néző.