Interjúsorozatunkat az egri születésű, ex-szegedi Hegedüs Gáborral folytatjuk. Beszélgettünk vele kupagyőzelmekről, jogászi karrierjéről, valamint kifejtette véleményét a szabályváltoztatásokról is.

A beszélgetést egy köszönetnyilvánítással kell kezdenem, ugyanis az alapszakasz Eger-OSC (4-5) mérkőzésén, te felajánlottad a két tiszteletjegyedet a szurkolók számára. Ezt ezúton is köszönjük!

Egy egri rendezőn keresztül lettem megkeresve, de nagyon örülök, hogy segíthettem.

Ez az interjúsorozat nem arról szól, hogy egy meccs elemzésére hegyezzük ki, mégis az elődöntő első mérkőzésén egy olyan fantasztikus meccset játszottatok (OSC-Eger 13:11), ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Hogy élted meg belülről?

Egy nagyon hektikus mérkőzés volt. Tartottam a meccs előtt egy picit attól, hogy az Eger jobban mérkőzésben van. Nekünk volt három hetünk tétmérkőzés nélkül (igaz ez idő alatt három csapattal is két kapuztunk). Abban biztos voltam, hogy frissebbek vagyunk, ám azt sose lehet tudni, hogy melyik a jobb: Egy sorozat-terhelésből játszani egy fontos meccset, vagy pihenten odaállni. Mindig jobban szeretem, ha benne vagyok a meccsekben. Készültünk is rá tudatosan, hogyha az elején elmegy az Eger három-négy góllal, akkor a második félidőben nem lesz arra időnk, hogy magunkhoz térjünk, és megfordítsuk a meccset. Ez elég jól sikerült, bár mindig megvolt egy kis előnye a hevesieknek, e miatt egy picit mindig rohantunk, a védekezésben könnyű gólokat kaptunk. Ennek ellenére úgy érzem, hogy volt tartás a csapatban, és fizikálisan is jobban bírtuk a második félidőt. Támadásban nagyon szépen játszottunk, a védekezés még hagyott kívánni valót maga után, de összességében egy nagyon fontos győzelmet arattunk. Ezzel még semmi nem dőlt el, de a pályaelőnyünket sikerült bevédeni. Ez volt az első olyan igazi fontos mérkőzés a szezonban, amire igazán büszkék lehetünk.

Fotó: Balogh Máté

Ez már egy play-off mérkőzés volt, ez mennyiben más, mint egy alapszakasz meccs?

Teljesen más a kettő. Természetesen ez attól is függ, hogy egy játékos hogy éli meg, én személy szerint szeretem a rájátszást. Ez egy új időszak, minden csapat egy tiszta lappal indul, nyilván nem azt mondom, hogy amit addig felépítettünk, azt teljesen el kell felejteni, de ennek az egésznek van egy olyan hangulata, amit én kifejezetten szeretek, és mindig várom is. Sajnos az elmúlt két-három évben Szegeden nem úgy alakult a végjáték, ahogy szerettük volna, de most nagyon örülök, hogy az idei sokkal pozitívabban indul. Szerintem tudat alatt mi jó pár hónapja erre az időszakra készültünk.

Említetted a szegedi éveidet. Mi indokolta, hogy pont az OSC csapatát válaszd?

Ennek sok összetevője van. Nagyon jól éreztem magam Szegeden, előtte Egerben is, ám Egerből már szükségem volt egy váltásra. Úgy érzem, hogy a szegedi időszak is nagyon jól sikerült, főleg az első két év, de az utolsó év jelentős része is nagyon pozitívan telt. Remek társaság volt, nagyon szerettem a várost, de úgy éreztem, hogy ott is váltanom kell. Jött ez a lehetőség, egy teljesen új csapat. Viszonylag korán megegyeztem a csapattal és ekkor még kevesen voltunk, de már akkor lehetett látni, hogy itt egy nagyon jó lelkületű és mentalitású csapat fog összejönni. Ez meg is valósult, és ezért döntöttem az OSC mellett.

Említetted, hogy a rájátszás egy más kávéház. De ha valaki, akkor te a kupadöntők specialistája vagy, az elmúlt hét kupadöntő mindegyikében szerepeltél. Mennyiben másabb a kupa, mint a bajnokság?

A kupa egy nagyon rövid távú dolog. Ott egy-két mérkőzésen lehet nagyon „könnyen” nyerni valamit. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a kupa könnyű, mert nagyon könnyen el is lehet bukni. Azok a csapatok, ahol eddig játszottam rendre kupaspecialisták voltak, nagyon sok döntőt játszottunk, és szerencsére nagyon sokat nyertem is. A bajnokság ehhez képest más tészta. Itt mindig variálják a lebonyolítási rendszert.

Hét kupadöntő, hetes sapkában játszol… Hogy alakult ez ki nálad?

Nem emlékszem konkrétan az okára, de gyerekkorom óta, mióta vízilabdázok, ebben játszom, és ez így elkísér felnőtt pályafutásom alatt is. Szerencsét hoz. :)

A máltai bajnokságban is a te privilégiumod?

Máltán is hetesben játszottam, igen.

Idén is szerepelni fogsz a máltai bajnokságban?

Nem döntöttem még el, volt már megkeresés. Az a csapat, ahol eddig játszottam, egy alsóházi csapat. Ott is nagyon családias, remek a társaság. Jó érzés volt ott játszani, Joshep Kayessel voltam kint kétszer. Tavaly nem szerepeltünk ott, idén Joe biztos, hogy nem megy ki, mert az ausztrál válogatottban fog szerepelni.

Gyerekkorod óta vízilabdázol. Pontosan mikor kezdted el, és miért a vízilabdát?

A szüleim sportemberek, tőlük ragadt rám a sport szeretete. Szerették volna, hogy sportoljak valamit, de soha nem erőltettek rám semmit. A fizikai adottságaimból kifolyólag a vízi sportoknál kötöttem ki. Az ízületeim nem a legstabilabbak, így hamar kiderült, hogy a szárazföldi sportok nekem rendkívül nehezek. Elég ügyesnek éreztem magamat több labdasportban, de a víz az én igazi közegem. Egy évig úsztam, de borzalmasan unalmasnak találtam ezért váltottam, és ekkor kerültem be Egerben Holló Tivadar csapatába. Itt az első hónapban kapus voltam, majd kikerültem mezőnybe, és végül ott ragadtam. Ez nagyjából tíz-tizenegy éves koromban történt.

Az OSC-ben és korábban Szegeden is kapás oldalon, elsősorban hátul játszol. Mely posztokon szeretsz még játszani?

Szeretek kapásoldalon játszani. Gyerekkoromban bekkeltem is, valamint Egerben Gerendás György érkezéséig rosszkéz (A pálya jobb oldala –a szerk) oldalon játszottam, ott is hátsót. Mindkét oldalon megtalálom a helyem, elsősorban mezőnyöző típusú játékos vagyok, nem a befejezés az elsődleges feladatom. Ezt a típusú játékot, pedig mindkét oldalon lehet játszani, bár a kapásoldalon azért ritkább, hogy védőspecialista, vagy mezőnyöző játékos legyen, de én úgy érzem, hogy így is rendkívül hasznos tagja tudok lenni a csapatomnak.

Mit jelent pontosan az, hogy "mezőnyöző" játékos?

Elsősorban az én feladatom a védekezés, a labdaszerzés, és a gólpasszok kiosztása. Ez egy laikus néző számára nem feltétlenül a leglátványosabb része a vízilabdának. Pályafutásom során ezt meg is kaptam: „nem baj, majd a legközelebbi meccsen a gól is összejön”. Ezt elfogadtam, úgy érzem, hogy az edzőim bíztak bennem eddig, és díjazták e típusú játékot. Nem feltétlenül a lőtt gólok száma határoz meg egy játékost, hiszen ha egy játékos lő két gólt, de a csapat kap róla négyet az összességében mínusz kettő…

Fotó: Balogh Máté

Azt mondtad, hogy egy nagyon jó hangulatú társaság az OSC. Mégis, van olyan vagy vannak olyan játékostársaid, akikkel szorosabb viszonyt ápolsz?

Nehéz lenne kiemelni bárkit is, mert ez tényleg egy olyan társaság, hogy – és ez közhelyesen hangzik,- de tényleg mindenki szeret mindenkit. Ez egy olyan csapat, ahol nincs széthúzás, nagyon sok közös programot szervezünk. Hét ember jött a tavalyi egri csapatból, többségükkel én játszottam együtt, vannak egri születésű játékosok is. Szegedről négyen jöttünk, velük eleve jól ismertük egymást. Decker Ádámmal nagyon sokat játszottam együtt, vele azért szorosabb a viszony, illetve Kevin Grahemmel, Joshep Kayessel, és Juhász Zsolttal is régről ismerjük egymást. Talán őket említhetném, de alapvetően mindenkivel jó kapcsolatot ápolok.

Bisztrotól tudom, hogy ő a külföldi túrákon Draskoval van egy szobában. Neked van ilyen állandó szobatársad?

Igen, én nagyon régóta Decker Ádámmal vagyok egy szobában. Ez Szegeden is így volt és itt is megtartottuk ezt a szokást.

Hosszú ideje vagy a vízilabdában, de e mellett jogi tanulmányokat is folytatsz a Pázmányon. Ezzel hogy állsz?

Évek óta nagyon közel állok a doktori cím megszerzéséhez, de kicsit balszerencsésnek érzem magam az egyetem kapcsán. Már nagyon régen befejezhettem volna, de remélem, hogy ez most be fog következni. A rájátszás utánra tettem az utolsó államvizsgámat, már elkezdtem a felkészülést. Sok variálásba estem bele az egyetemen, de bízom benne, hogy ez is realizálódik most már a bajnokság végéig, és a következő szezonban már ez sem terhel.

A tanulmányok és a profi sport időben hogy összeegyeztethető? A jog nem a „könyvtár büfé” szak…

Valóban nem könnyű. Még Egerben éltem, mikor beiratkoztam a Pázmányra. Választhattam volna még Miskolcot is, de én Budapesten szerettem volna végezni. A sok utazgatás, mint nehezítő körülmény mindig ott volt, az egyetem amiben tudott segített, de valóban hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy nekem is alkalmazkodni kell, és nem minden esetben tudtak eléggé rugalmasak lenni. Ezt el kellett fogadnom, ennek ellenére bízom, hogy idén sikerül befejezni.

Vízilabdában nem ritka, ha valaki jogi doktorátussal rendelkezik. Van arra elképzelésed, hogy melyik irányba szeretnéd megkezdeni jogi pályafutásodat?

Gondolkodtam már rajta, igaz nem sokat. Az után szeretnék ebben jobban elmerülni, miután befejeztem a pályafutásomat. Addig csak a diplomámat szeretném megszerezni. Igazából az én lelkületemhez a polgárjog áll a legközelebb, de majd meglátjuk, hogy alakul.

Miután befejezted a pályafutásodat csak a jogi pályát tudod elképzelni, vagy maradnál a vízilabda mellett is?

Az egész jogászi karrieremet úgy tervezem, hogy a vízilabda befejezését követően kezdem el. Most elsődleges a vízilabda, majd ha befejeztem, akkor legyen mibe kapaszkodni, ezért fogtam bele a jogba. Eddig mindig a vízilabdát helyeztem előtérbe, ezért is csúszok a sulival.

Edzősködés?

Nem tudom, hogy akarok-e a vízilabda mellett maradni, meglátjuk, hogy milyen lehetőségek lesznek a jövőben. Jelen pillanatban nem tudom elképzelni magam edzőként. De, soha ne mondd, hogy soha…

Bíráskodás?

Nem hinném. A játékvezetés nem az én stílusom. Bennem nincs meg az az ellenállás, hiszen nagyon sok olyan külső pressziónak kell ellenállni, ami nem az én világom. Nem látom magamat fehérben a medence partján pár év múlva.

Húsz éve pólózol, ez idő alatt rengeteg nagy meccset láttál, és éltél meg. Melyik az, amelyikre legszívesebben emlékszel?

Elsősorban azok a meccsek a maradandóak, amelyiknek én is a részese voltam. Az első igazán nagy siker az életemben, az a 2001-es ifi Eb arany, ez tényleg nagyon-nagy élmény volt. Utána természetesen az első kupagyőzelem is, és az első bajnoki cím az Egerrel, ami Eger történetében az első bajnoki arany volt. Nagyon régóta szerettük volna, mindig úgy éreztük, hogy húzzák előttünk a mézesmadzagot. Nagyon örülök neki, hogy mikor utoljára játszottam Egerben ez sikerült is. Ezek voltak azok az események, amelyek nagyon megmaradtak.

Fotó: Balogh Máté

Olyan játékos, akivel, vagy aki ellen játszottál, és téged inspiráltak?

Mindig volt előttem egy játékos, akitől tudtam tanulni, akár utánpótlásban, akár felnőttben. Szerencsés vagyok, hogy játszhattam olyan játékosokkal, mint März Tamás, Biros Péter Szécsi Zoli. Úgy érzem, hogy tőlük nagyon sokat tanultam. Fiatalkoromban, mikor csak néztem a sportot, a régi Újpesttel szimpatizáltam, Vincze Balázs, Benedek Tibi, ismeretlenül őket „bálványoztam”.

Említetted, hogy több labdajátékban ügyesnek bizonyultál. Melyek voltak ezek?

Ha ezt az osztálytársaimtól kérdezed meg, lehet, hogy máshogy emlékeznének rá :). Én úgy érzem, hogy ügyes voltam. Fociztam és kosaraztam, nagyon sajnálom, hogy a kézilabda kimaradt az életemből. Erre Egerben nem volt lehetőség. Szüleim korábban ezt a sportot űzték. Ezeket a sportokat ma is követem, de a sérülésveszély miatt nem űzöm őket.

Van is esetleg kedvenc csapatod ezek közül?

Labdarúgásban két csapatot kedvelek régóta ezek a Juventus és a Valencia. Kosárlabdában az NBA-t követem, de nem mondanám magamat egy őrült fanatikusnak.

Ismeretes, hogy több csapattársad nagy X-box rajongó. Neked milyen hobbijaid vannak?

Korábban én is sokat Fifáztam, így megedződtem annyira, hogy miután Bisztroék lejátszották a selejtezőket, utána megmérettetünk…:). Most már kevesebb időm jut rá, így jobban feljönnek a srácok. Szeretek még a szabadba kimenni és ott feltöltődni, valamint nagy filmrajongó vagyok.

Van, kedvenc színészed, rendeződ?

Erre olyan nehéz válaszolni, hiszen annyi jó színész van, inkább rendezőkhöz ragaszkodom, ha ki kéne emelni bárkit, akkor Chris Nolant tudnám említeni, a színészek közül pedig Christian Bale-t.

Tőled is megkérdezem: Mit változtatnál a vízilabdán?

Véleményem szerint nem jó az, ami most zajlik, az hogy nemzetközi szinten is emberelőny-emberhátrány csatává szűkítik a játékot. Sokkal látványosabb sport ez annál, mint hogy hat ember passzolgat öt ellen. Objektívabbá szeretném tenni, - bár a testünk nagy része a víz alatt van, és ezt nehéz megítélni-, de mindenképp jobb lenne egy közérthetőbb szabályrendszer. Sokszor a szurkolók tőlünk kérdezik egy-egy ítélet okát, és bizony nem mindig tudjuk megválaszolni…

25 méteres pálya?

A kisebb pályának az a hatalmas előnye, hogy egy ún. „holttér” kikerül a játékból. Ettől gyorsabb lenne a játék, ami szerintem a magyaroknak kedvezne, hiszen a technikás játékban mi vagyunk a világ legjobbjai. Magam is örülnék neki, ha több akció, több emberről való játék lenne, mert az a stílusomnak is kedvezne.

Hege köszönöm a beszélgetést, remélem legközelebb már Dr. Hegedüs Gábor kétszeres magyar bajnokkal beszélgethetek!