A harmadik részben a döntő meglepetésembere Barabás Botond, aki a padról beállva 66 százalékos teljesítményével megtámasztotta a csapatot hátulról, elbizonytalanítva ezzel az olasz tüzéreket. Boti remekül kisegítette Bisztrot, majd az ötmétereseknél visszakapta ezt a segítséget. Hamarosan újra alkalmuk nyílik a közös munkára. Hogy miért, az is kiderül e cikkből:

A 17 fős keretben három kapus szerepelt, és már az elejétől vélelmezhető volt, hogy Bisztro, mint csapatkapitány az utazó 13 tagja lesz. Benned mi játszódott le a felkészülési időszak alatt? Izgultál a szlovák meccs előtt?

Abszolút nem úgy készültem, hogy nekem is száz-százalékos esélyem van az utazásra. Főleg azért nem, mert Bendes Viktor nagyon jól védett a felkészülés alatt. Mondtam is neki, hogy mennyire ösztönzőleg hatott ránk a teljesítménye, mert ezáltal nekünk is sokkal jobban kellett koncentrálni. Amikor kihirdették a csapatot érthető módon örültem és megnyugodtam.

A szlovák meccsen te is szerepet kaptál, majd utána már Törökországban folytattátok a felkészülést. Ott mekkora szerepet kaptál Balázstól?

Balázs végig azt csinálta, hogy nem konkrét meccseket adott nekünk, hanem majdnem minden meccsen Dávid kezdett és valamelyik negyedben (második vagy harmadik) szólt, hogy be kell szállnom a meccsbe. Ezzel próbált hozzászoktatni ahhoz a helyzethez, ami végül a döntőben szükséges is volt. Ott a padról mindenféle bemelegítés nélkül be kellett állnom, és teljesítenem kellett. Az elején ezt furcsa volt, nehéz volt, de annak köszönhetően annak, hogy a mester jó néhányszor megcsinálta velem, a végre hozzászoktam és be is vált.

A csoportkör második mérkőzése Ausztrália ellen volt, ahol végig te védtél. Ez így is volt tervezve, vagy valami más oka volt?

Igen, így volt tervezve. Balázs korábban megmondta, hogy az az én meccsem, nekem kell védenem.

Milyen volt ez a meccs? Bence egy jó időben érkező figyelmeztetésnek nevezte.

A végén háromgólos előnynél egy kicsit kiengedtünk, és feljöttek döntetlenre. Ugyanúgy, ahogy a hollandok is jól játszottak, egy stabil, erős középszerű teljesítményt hoztak. Fizikálisan nagyon erősek voltak, egy brusztos meccs kerekedett ki belőle. Akkor döbbentünk rá, hogy az egész Universiadet az fogja eldönteni, hogy ezt a kilenc meccses sorozatterhelést az fogja megnyerni, aki a legjobban ki tudja pihenni magát a mérkőzések között. Éreztük, hogy hiába nem világverő csapatok ellen kell játszani a csoportban, de a sűrű program miatt az erőkülönbségek nem jönnek ki.

(Fotó: vlv.hu, Stuber Sándor)

Az ausztrál meccs után mindig győztesen jöttetek ki a vízből, majd elérkezett a döntő, ahol 4:0-volt az olaszoknak, és te kint ültél a parton. Mi járt a fejedben ekkor? Számítottál rá, hogy be kell állni?

Korábban elhatároztam, hogy mindig úgy ülök le a padra, hogy bármikor beállhatok. Itt a második negyed vége felé már jelezte Balázs, hogy készüljek, szerepet fogok kapni. 5:3-mas olasz vezetésnél váltottam Bisztrot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem egy kis elkeseredettség négygólos hátrányban, de amikor Cirmi szépített, akkor éreztem, hogy ott átszakadt a gát. A csapatban felszabadult valami. Majd jött a félidő, ahol egy őszinte beszélgetés után elhatároztuk, hogy új meccset kezdünk. Ekkor már éreztem, hogy egy hatalmas erő szabadul fel csapatból. Ez végül így is lett, hiszen felzárkóztunk.

Az olaszok egy szerencsés góllal egalizáltak a rendes játékidő végén, majd az első két büntető során te védtél, de utána Bisztro. Volt benned e miatt bármiféle rossz érzés? Vagy ez a csere is egy eldöntött tény volt?

Nem volt megbeszélve. Ez Balázs akkori döntése volt, bennem ez nem keltett semmiféle rossz érzést, ahogy Dávidban sem az mikor őt lecserélték. Mi jó barátok vagyunk és megbeszéltük, hogy akkor fogunk tudni felállni a dobogó legfelső fokára, ha az a két kapus aki ott van – jelen esetben mi voltunk-, azok nem egymás ellenségei, hanem amikor kell segítik a másikat. Abban a pillanatban én tudtam Dávidon segíteni, utána pedig az ötmétereseknél a Dávid tudta ugyanezt megtenni. Nem volt egyikünkben sem negatívum.

Neked is ez a második Universiade aranyad, de nyertélt te már magyar bajnokságot, illetve fontos BL meccseken is védtél. Ezt a sikert hova helyeznéd pályafutásod során?

Ezt a mostanit tenném a legmagasabbra, azért mert minden sportoló a nemzetközi sikereinek örül a legjobban, hiszen annak van a legnagyobb nívója. Ami miatt ezt a mostani sikert a kazanyi elé tenném, az egyszerűen annyi hogy most egy kicsit többet tudtam segíteni a csapatnak. Kazanyban nem kaptam ennyi lehetőséget, bár azt is nagy sikernek tekintem.

Ezt a sikert több olyan ember társaságában érted el, akivel a jövőben egy klubban fogsz szerepelni. Számodra mit jelent, hogy van mögöttetek két hónap közös munka és egy sikeres Universiade?

Örülök neki, hogy már most van néhány játékos, akivel szorosabb kapcsolat kialakult, de biztos vagyok benne, hogy a többi játékossal sem lesz semmilyen nehézség, hogy egy baráti vagy jó csapattársi viszony kialakuljon. Tudom jól, hogy az OSC-ben jó hangulat van, szeretik egymást a srácok, úgyhogy egyáltalán nem tartok a beilleszkedéstől.