A bajnoki szezon közel egy hónapja véget ért, csapatunk egyik része hazája válogatottjában szerepel, mások Vincze Balázzsal az Universiadéra készülnek, s vannak olyan játékosaink is, akiknek több idő jut a pihenésre, regenerálódásra. Juhász Zsolti is közéjük tartozik, a nyári terveiről kérdeztük, kimerítő válasz kaptunk. Íme

A bajnoki döntő után érthető módon sok szó esik az edzőkről, még több a játékosokról. Sokan nem tudják azonban, hogy milyen komoly erőfeszítéseket kell tenni ahhoz a stáb tagjainak, hogy a játékosok száz-százalékos állapotban ugorjanak vízbe. Dr. Kocsis Koppánnyal, és Horváth Ákossal beszélgettünk. Íme:

Horváth Ákosnak hívnak, több mint tíz éve foglalkozom sportmasszőri tevékenységgel, és ez is a főállásom. A vízilabdával az UTE-n keresztül kerültem kapcsolatba 2005-ben. Ekkor Godova Gábor volt az ottani másodedző, aki később vezetőedző lett. Jó kapcsolatot építettünk ki, így mikor 2006-ban kinevezték a női szövetségi kapitánynak, megkeresett, hogy vállalnám-e ott is e feladatot. Örömmel mondtam igent, így azóta a női válogatott gyúrója is szerény személyem. E mellett 2005 óta a műugró válogatottnál is szerepet vállalok, 2006 és 2014 között a Vasas női röplabdásaival dolgoztam ahol nagyon szép éveket töltöttem el, és rengeteg tapasztalatra tettem szert, 2009-től 2011-ig  a Fradi foci utánpótlásánál is kipróbálhattam magam, valamint természetesen az OSC csapata mellett, 2014 augusztusától.

„Kocsis Koppány vagyok, 2011-ben végzetem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Mindig is érdekelt a sportorvoslás. Gábor Tóni bácsi segítségével (jelenleg a férfi válogatott csapatorvosa –a szerk.) kerültem be a vízilabda világába. Akkoriban ő a női válogatott csapatorvosa volt. Jómagam is 2014-ben csatlakoztam az OSC csapatához, Becsey Péter (OSC csapatvezetője –a szerk.) megkeresésének eleget téve, akivel a 2013-as Universiade ideje alatt ismerkedtem meg, ott is Vincze Balázs segítője volt. Emellett az Uzsoki utcai Kórházban dolgozom főállásban, hamarosan traumatológiai és ortopédia  szakvizsgát teszek.

Horváth Ákos és Kocsis Koppány;
Fotó: Balogh Máté

Fotó: Balogh Máté

Véget ért az E-ON Férfi OB-1 2014/2015-ös szezonja, ahol csapatunk a második helyen végzett. A döntő harmadik meccsén a Szolnok hazai körülmények között 13-7-es győzelmet aratott.

A döntő harmadik mérkőzését sokkal jobban kezdtük, mint az előző két alkalommal. a csapat 1-4-re is vezetett. A második félidőre a Szolnok védekezése feljavult, jól mutatja ez a két lőtt gól a második félidőben. Csapatunk az utolsó pillanatig hajtott, még akkor is, mikor a szolnoki speaker – nem túl sportszerűen- már a mikrofonba ordibált.

De, nézzük a tényeket: Csapatunk utoljára 35 éve szerepelt a bajnoki döntőben, tavaly még a kiesés ellen küzdöttünk. Ehhez képest, idén a 14 csapatos bajnokságból 12 mögöttünk végzett, köztük a Final six résztvevő, bajnoki címvédő egriek is. Jövőre, még összeszokottabban, újra megkísérelhetjük elhódítani a bajnoki címet. Az idén ezüstérmet szerzett csapatunk: Bisztritsányi Dávid, Decker Ádám, Bátori Bence, Joseph Kayes, Juhász Zsolt, Kovács Gábor, Hegedüs Gábor, Kevin Graham, Salamon Ferenc, Gór-Nagy Miklós, Bundschuh Erik, Szentesi Ádám, Drasko Brguljan, Varga Viktor, Vincze Márk, Jávor Dániel, Szentesi Máté. A stáb tagjai, akik ehhez az eredményhez segítették a fiúkat: dr. Vincze Balázs, Becsey Péter, Dr. Kocsis Koppány, Horváth Ákos.

A Szolnok történelmének hetedik bajnoki címéhez gratulálunk, reméljük május végén elmondhatjuk, hogy a BL győztes tudott csak megállítani!

Mind a harminc lelkes szurkoló köszönetet mond a csapatnak, hogy a meccs végén a szurkolói buszon tiszteletüket téve köszönték meg az egész éves biztatást!

Srácok, jövőre találkozunk ;)!

Hosszabb szezonértékelővel hamarosan jelentkezünk!

Fotó: Balogh Máté

Sajnos, a második felvonás nem hozott fordulatot a bajnoki döntőben. Csapatunk 5-12-re alulmaradt a Szolnokkal szemben. :(

A mérkőzés előtt a Nyéki Imre uszoda zsúfolásig megtelt, és a a hangulatra sem lehetett panasza senkinek, ehhez nagyban hozzájárult az OSC kabalaállata. A meccs első negyede majdnem ugyan úgy zajlott mint kedden. A szünetben 2-4 állt a "táblán". Ami ez után következett, arra csak azt tudjuk mondani: Reméljük az idei kazanyi Vb-n is hasonlót láthatunk. Varga fivérek brillíroztak az egyik, míg a Madaras-Vámos kettős ellen nem találtuk az ellenszert a másik oldalon. A kapuban Nagy Viktorban akadt el a kelleténél több labda. 

A mieink hajtottak, küzdöttek, de ez ma nem volt elég. Nem tehetünk mást, mint gratulálunk Cseh Sándor alakulatának, és egyúttal szeretettel visszavárjuk őket 21-én a negyedik mérkőzésre. 

A ma esti Cavingtonját senki ne szedje be, és koncentráljunk a hétfői meccsre. A harmadik- és reméljük nem utolsó- összecsapást hétfőn a Szolnoki Vízilabda aránéban rendezik 19:00-ás kezdettel. Csapatunk, a megszokott módon, szurkolói buszt indít, melyre itt lehet jelentkezni.

Gyertek minél többen, egyúttal köszönjük a sok lelkes szurkolóknak, hogy ma is biztatták az A-HÍD OSC Újbuda csapatát.

Fotó: Ecsedy János

Egy-nullás vezetésre tett szert a három nyert meccsig zajló döntőben a Szolnok.

A bajnoki döntő első felvonásában, idegenben négy gólos vereséget szenvedtünk, a Szolnok 13-9-re múlt felül minket. A mérkőzés első negyedében még 1:2-re vezettünk, ám a szünetre Alekszics szerencsés és Varga Dani – meg kell hagyni- zseniális csavargóljával 4:2-re vezettek. A második negyedet sem mi kezdtük jobban, ekkor még egy páros kiállítást is látni véltek a bírák, – a mi részünkről Juhász Zsolti, ellenfelünktől Madaras Norbi- hagyta el a medencét idő előtt végleg. A félidőre meglehetősen szétnyílt az a bizonyos olló, és négy góllal vezetett a Szolnok. A második félidőben kezdtünk magunkhoz térni, de a fehér sapkások rendre újítani tudtak.

A meccs végére a támadásunk összeállt, mint a – szóval aminek össze kell állni-, de a védekezésünk még rejt magában fejlődési lehetőséget.

Lassan kénytelenek leszünk megszokni, hogy valami csoda folytán, mi kapjuk a kevesebb kiállítást. Lehet, hogy a játékvezetők szeretnek gyönyörködni az emberhátrányos védekezésünkben?

A döntő második meccsét pénteken, hazai környezetben játszák a srácok, este 8 órai kezdettel. Gyertek minél többen, megérdemlik a biztatást. Még semmi nem dőlt el. Sőt. ;)

Fotó: Balogh Máté

Harmincöt év után a csapat újra bajnoki döntőt játszik, ám ahogy Vincze Balázs is fogalmazott, ez csupán egy állomás, közel sem a végállomás. Egy (három) lépésre vagyunk attól, hogy elérjük a célunkat. Az utolsó legyőzendő akadályt a Szolnok csapata jelenti. Tudjuk, hogy bivalyerősek. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tavalyi Eb döntő tíz résztvevője is náluk pólózik. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy aki csak tud, tartson velünk a Tisza partjára, és biztassuk együtt a srácokat. Ehhez a klub minden segítséget megad, ingyenes szurkolói buszt indít, melyre itt lehet jelentkezni.

Egy final-six-es csapatot már legyűrtünk, miért ne sikerülne ez megint?
(A fent látható fotó, a játékosok, és számos szurkoló Facebook borítója. E célra szabadon felhasználható ;), letölthető ITT )

Fotó: Ecsedy János

Egerben rendezték a bajnoki elődöntő visszavágóját, ahova jó néhány  lelkes szurkoló kísérte el a csapatot. A múltheti mérkőzéshez hasonlóan vérre menő (szó szerint) csatát vívtunk.
A meccset az Eger kezdte jobban 3-1-re is vezetett, ám a félidőben már egy góllal mi vezettünk 6-5-re.
A címvédő folyamatosan kapta az emberelőnyös lehetőségeket, míg nekünk akciógólokkal kellett operálni.

Megoldottuk.

Elég ha csak Joe vagy Erik góljára gondolunk.
A meccs hajrájára már 4 játékosunkat is (Eriket, Mikit, Draskot és Zsoltit) is nélkülöznünk kellett.
Mindezek ellenére 10:11-re megnyertük az összecsapást. Ezzel a győzelemmel az A-Híd OSC Újbuda a bajnoki döntőbe kvalifikálta magát.
Döntőbeli ellenfelünk a Szolnok lesz, az első mérkőzést május 12-én rendezik Szolnokon, 19:15-ös kezdéssel. 

Köszönjük Srácok!

Interjúsorozatunkat az egri születésű, ex-szegedi Hegedüs Gáborral folytatjuk. Beszélgettünk vele kupagyőzelmekről, jogászi karrierjéről, valamint kifejtette véleményét a szabályváltoztatásokról is.

A beszélgetést egy köszönetnyilvánítással kell kezdenem, ugyanis az alapszakasz Eger-OSC (4-5) mérkőzésén, te felajánlottad a két tiszteletjegyedet a szurkolók számára. Ezt ezúton is köszönjük!

Egy egri rendezőn keresztül lettem megkeresve, de nagyon örülök, hogy segíthettem.

Ez az interjúsorozat nem arról szól, hogy egy meccs elemzésére hegyezzük ki, mégis az elődöntő első mérkőzésén egy olyan fantasztikus meccset játszottatok (OSC-Eger 13:11), ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Hogy élted meg belülről?

Egy nagyon hektikus mérkőzés volt. Tartottam a meccs előtt egy picit attól, hogy az Eger jobban mérkőzésben van. Nekünk volt három hetünk tétmérkőzés nélkül (igaz ez idő alatt három csapattal is két kapuztunk). Abban biztos voltam, hogy frissebbek vagyunk, ám azt sose lehet tudni, hogy melyik a jobb: Egy sorozat-terhelésből játszani egy fontos meccset, vagy pihenten odaállni. Mindig jobban szeretem, ha benne vagyok a meccsekben. Készültünk is rá tudatosan, hogyha az elején elmegy az Eger három-négy góllal, akkor a második félidőben nem lesz arra időnk, hogy magunkhoz térjünk, és megfordítsuk a meccset. Ez elég jól sikerült, bár mindig megvolt egy kis előnye a hevesieknek, e miatt egy picit mindig rohantunk, a védekezésben könnyű gólokat kaptunk. Ennek ellenére úgy érzem, hogy volt tartás a csapatban, és fizikálisan is jobban bírtuk a második félidőt. Támadásban nagyon szépen játszottunk, a védekezés még hagyott kívánni valót maga után, de összességében egy nagyon fontos győzelmet arattunk. Ezzel még semmi nem dőlt el, de a pályaelőnyünket sikerült bevédeni. Ez volt az első olyan igazi fontos mérkőzés a szezonban, amire igazán büszkék lehetünk.

Fotó: Balogh Máté

Ez már egy play-off mérkőzés volt, ez mennyiben más, mint egy alapszakasz meccs?

Teljesen más a kettő. Természetesen ez attól is függ, hogy egy játékos hogy éli meg, én személy szerint szeretem a rájátszást. Ez egy új időszak, minden csapat egy tiszta lappal indul, nyilván nem azt mondom, hogy amit addig felépítettünk, azt teljesen el kell felejteni, de ennek az egésznek van egy olyan hangulata, amit én kifejezetten szeretek, és mindig várom is. Sajnos az elmúlt két-három évben Szegeden nem úgy alakult a végjáték, ahogy szerettük volna, de most nagyon örülök, hogy az idei sokkal pozitívabban indul. Szerintem tudat alatt mi jó pár hónapja erre az időszakra készültünk.

Említetted a szegedi éveidet. Mi indokolta, hogy pont az OSC csapatát válaszd?

Ennek sok összetevője van. Nagyon jól éreztem magam Szegeden, előtte Egerben is, ám Egerből már szükségem volt egy váltásra. Úgy érzem, hogy a szegedi időszak is nagyon jól sikerült, főleg az első két év, de az utolsó év jelentős része is nagyon pozitívan telt. Remek társaság volt, nagyon szerettem a várost, de úgy éreztem, hogy ott is váltanom kell. Jött ez a lehetőség, egy teljesen új csapat. Viszonylag korán megegyeztem a csapattal és ekkor még kevesen voltunk, de már akkor lehetett látni, hogy itt egy nagyon jó lelkületű és mentalitású csapat fog összejönni. Ez meg is valósult, és ezért döntöttem az OSC mellett.

Említetted, hogy a rájátszás egy más kávéház. De ha valaki, akkor te a kupadöntők specialistája vagy, az elmúlt hét kupadöntő mindegyikében szerepeltél. Mennyiben másabb a kupa, mint a bajnokság?

A kupa egy nagyon rövid távú dolog. Ott egy-két mérkőzésen lehet nagyon „könnyen” nyerni valamit. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a kupa könnyű, mert nagyon könnyen el is lehet bukni. Azok a csapatok, ahol eddig játszottam rendre kupaspecialisták voltak, nagyon sok döntőt játszottunk, és szerencsére nagyon sokat nyertem is. A bajnokság ehhez képest más tészta. Itt mindig variálják a lebonyolítási rendszert.

Hét kupadöntő, hetes sapkában játszol… Hogy alakult ez ki nálad?

Nem emlékszem konkrétan az okára, de gyerekkorom óta, mióta vízilabdázok, ebben játszom, és ez így elkísér felnőtt pályafutásom alatt is. Szerencsét hoz. :)

A máltai bajnokságban is a te privilégiumod?

Máltán is hetesben játszottam, igen.

Idén is szerepelni fogsz a máltai bajnokságban?

Nem döntöttem még el, volt már megkeresés. Az a csapat, ahol eddig játszottam, egy alsóházi csapat. Ott is nagyon családias, remek a társaság. Jó érzés volt ott játszani, Joshep Kayessel voltam kint kétszer. Tavaly nem szerepeltünk ott, idén Joe biztos, hogy nem megy ki, mert az ausztrál válogatottban fog szerepelni.

Gyerekkorod óta vízilabdázol. Pontosan mikor kezdted el, és miért a vízilabdát?

A szüleim sportemberek, tőlük ragadt rám a sport szeretete. Szerették volna, hogy sportoljak valamit, de soha nem erőltettek rám semmit. A fizikai adottságaimból kifolyólag a vízi sportoknál kötöttem ki. Az ízületeim nem a legstabilabbak, így hamar kiderült, hogy a szárazföldi sportok nekem rendkívül nehezek. Elég ügyesnek éreztem magamat több labdasportban, de a víz az én igazi közegem. Egy évig úsztam, de borzalmasan unalmasnak találtam ezért váltottam, és ekkor kerültem be Egerben Holló Tivadar csapatába. Itt az első hónapban kapus voltam, majd kikerültem mezőnybe, és végül ott ragadtam. Ez nagyjából tíz-tizenegy éves koromban történt.

Az OSC-ben és korábban Szegeden is kapás oldalon, elsősorban hátul játszol. Mely posztokon szeretsz még játszani?

Szeretek kapásoldalon játszani. Gyerekkoromban bekkeltem is, valamint Egerben Gerendás György érkezéséig rosszkéz (A pálya jobb oldala –a szerk) oldalon játszottam, ott is hátsót. Mindkét oldalon megtalálom a helyem, elsősorban mezőnyöző típusú játékos vagyok, nem a befejezés az elsődleges feladatom. Ezt a típusú játékot, pedig mindkét oldalon lehet játszani, bár a kapásoldalon azért ritkább, hogy védőspecialista, vagy mezőnyöző játékos legyen, de én úgy érzem, hogy így is rendkívül hasznos tagja tudok lenni a csapatomnak.

Mit jelent pontosan az, hogy "mezőnyöző" játékos?

Elsősorban az én feladatom a védekezés, a labdaszerzés, és a gólpasszok kiosztása. Ez egy laikus néző számára nem feltétlenül a leglátványosabb része a vízilabdának. Pályafutásom során ezt meg is kaptam: „nem baj, majd a legközelebbi meccsen a gól is összejön”. Ezt elfogadtam, úgy érzem, hogy az edzőim bíztak bennem eddig, és díjazták e típusú játékot. Nem feltétlenül a lőtt gólok száma határoz meg egy játékost, hiszen ha egy játékos lő két gólt, de a csapat kap róla négyet az összességében mínusz kettő…

Fotó: Balogh Máté

Azt mondtad, hogy egy nagyon jó hangulatú társaság az OSC. Mégis, van olyan vagy vannak olyan játékostársaid, akikkel szorosabb viszonyt ápolsz?

Nehéz lenne kiemelni bárkit is, mert ez tényleg egy olyan társaság, hogy – és ez közhelyesen hangzik,- de tényleg mindenki szeret mindenkit. Ez egy olyan csapat, ahol nincs széthúzás, nagyon sok közös programot szervezünk. Hét ember jött a tavalyi egri csapatból, többségükkel én játszottam együtt, vannak egri születésű játékosok is. Szegedről négyen jöttünk, velük eleve jól ismertük egymást. Decker Ádámmal nagyon sokat játszottam együtt, vele azért szorosabb a viszony, illetve Kevin Grahemmel, Joshep Kayessel, és Juhász Zsolttal is régről ismerjük egymást. Talán őket említhetném, de alapvetően mindenkivel jó kapcsolatot ápolok.

Bisztrotól tudom, hogy ő a külföldi túrákon Draskoval van egy szobában. Neked van ilyen állandó szobatársad?

Igen, én nagyon régóta Decker Ádámmal vagyok egy szobában. Ez Szegeden is így volt és itt is megtartottuk ezt a szokást.

Hosszú ideje vagy a vízilabdában, de e mellett jogi tanulmányokat is folytatsz a Pázmányon. Ezzel hogy állsz?

Évek óta nagyon közel állok a doktori cím megszerzéséhez, de kicsit balszerencsésnek érzem magam az egyetem kapcsán. Már nagyon régen befejezhettem volna, de remélem, hogy ez most be fog következni. A rájátszás utánra tettem az utolsó államvizsgámat, már elkezdtem a felkészülést. Sok variálásba estem bele az egyetemen, de bízom benne, hogy ez is realizálódik most már a bajnokság végéig, és a következő szezonban már ez sem terhel.

A tanulmányok és a profi sport időben hogy összeegyeztethető? A jog nem a „könyvtár büfé” szak…

Valóban nem könnyű. Még Egerben éltem, mikor beiratkoztam a Pázmányra. Választhattam volna még Miskolcot is, de én Budapesten szerettem volna végezni. A sok utazgatás, mint nehezítő körülmény mindig ott volt, az egyetem amiben tudott segített, de valóban hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy nekem is alkalmazkodni kell, és nem minden esetben tudtak eléggé rugalmasak lenni. Ezt el kellett fogadnom, ennek ellenére bízom, hogy idén sikerül befejezni.

Vízilabdában nem ritka, ha valaki jogi doktorátussal rendelkezik. Van arra elképzelésed, hogy melyik irányba szeretnéd megkezdeni jogi pályafutásodat?

Gondolkodtam már rajta, igaz nem sokat. Az után szeretnék ebben jobban elmerülni, miután befejeztem a pályafutásomat. Addig csak a diplomámat szeretném megszerezni. Igazából az én lelkületemhez a polgárjog áll a legközelebb, de majd meglátjuk, hogy alakul.

Miután befejezted a pályafutásodat csak a jogi pályát tudod elképzelni, vagy maradnál a vízilabda mellett is?

Az egész jogászi karrieremet úgy tervezem, hogy a vízilabda befejezését követően kezdem el. Most elsődleges a vízilabda, majd ha befejeztem, akkor legyen mibe kapaszkodni, ezért fogtam bele a jogba. Eddig mindig a vízilabdát helyeztem előtérbe, ezért is csúszok a sulival.

Edzősködés?

Nem tudom, hogy akarok-e a vízilabda mellett maradni, meglátjuk, hogy milyen lehetőségek lesznek a jövőben. Jelen pillanatban nem tudom elképzelni magam edzőként. De, soha ne mondd, hogy soha…

Bíráskodás?

Nem hinném. A játékvezetés nem az én stílusom. Bennem nincs meg az az ellenállás, hiszen nagyon sok olyan külső pressziónak kell ellenállni, ami nem az én világom. Nem látom magamat fehérben a medence partján pár év múlva.

Húsz éve pólózol, ez idő alatt rengeteg nagy meccset láttál, és éltél meg. Melyik az, amelyikre legszívesebben emlékszel?

Elsősorban azok a meccsek a maradandóak, amelyiknek én is a részese voltam. Az első igazán nagy siker az életemben, az a 2001-es ifi Eb arany, ez tényleg nagyon-nagy élmény volt. Utána természetesen az első kupagyőzelem is, és az első bajnoki cím az Egerrel, ami Eger történetében az első bajnoki arany volt. Nagyon régóta szerettük volna, mindig úgy éreztük, hogy húzzák előttünk a mézesmadzagot. Nagyon örülök neki, hogy mikor utoljára játszottam Egerben ez sikerült is. Ezek voltak azok az események, amelyek nagyon megmaradtak.

Fotó: Balogh Máté

Olyan játékos, akivel, vagy aki ellen játszottál, és téged inspiráltak?

Mindig volt előttem egy játékos, akitől tudtam tanulni, akár utánpótlásban, akár felnőttben. Szerencsés vagyok, hogy játszhattam olyan játékosokkal, mint März Tamás, Biros Péter Szécsi Zoli. Úgy érzem, hogy tőlük nagyon sokat tanultam. Fiatalkoromban, mikor csak néztem a sportot, a régi Újpesttel szimpatizáltam, Vincze Balázs, Benedek Tibi, ismeretlenül őket „bálványoztam”.

Említetted, hogy több labdajátékban ügyesnek bizonyultál. Melyek voltak ezek?

Ha ezt az osztálytársaimtól kérdezed meg, lehet, hogy máshogy emlékeznének rá :). Én úgy érzem, hogy ügyes voltam. Fociztam és kosaraztam, nagyon sajnálom, hogy a kézilabda kimaradt az életemből. Erre Egerben nem volt lehetőség. Szüleim korábban ezt a sportot űzték. Ezeket a sportokat ma is követem, de a sérülésveszély miatt nem űzöm őket.

Van is esetleg kedvenc csapatod ezek közül?

Labdarúgásban két csapatot kedvelek régóta ezek a Juventus és a Valencia. Kosárlabdában az NBA-t követem, de nem mondanám magamat egy őrült fanatikusnak.

Ismeretes, hogy több csapattársad nagy X-box rajongó. Neked milyen hobbijaid vannak?

Korábban én is sokat Fifáztam, így megedződtem annyira, hogy miután Bisztroék lejátszották a selejtezőket, utána megmérettetünk…:). Most már kevesebb időm jut rá, így jobban feljönnek a srácok. Szeretek még a szabadba kimenni és ott feltöltődni, valamint nagy filmrajongó vagyok.

Van, kedvenc színészed, rendeződ?

Erre olyan nehéz válaszolni, hiszen annyi jó színész van, inkább rendezőkhöz ragaszkodom, ha ki kéne emelni bárkit, akkor Chris Nolant tudnám említeni, a színészek közül pedig Christian Bale-t.

Tőled is megkérdezem: Mit változtatnál a vízilabdán?

Véleményem szerint nem jó az, ami most zajlik, az hogy nemzetközi szinten is emberelőny-emberhátrány csatává szűkítik a játékot. Sokkal látványosabb sport ez annál, mint hogy hat ember passzolgat öt ellen. Objektívabbá szeretném tenni, - bár a testünk nagy része a víz alatt van, és ezt nehéz megítélni-, de mindenképp jobb lenne egy közérthetőbb szabályrendszer. Sokszor a szurkolók tőlünk kérdezik egy-egy ítélet okát, és bizony nem mindig tudjuk megválaszolni…

25 méteres pálya?

A kisebb pályának az a hatalmas előnye, hogy egy ún. „holttér” kikerül a játékból. Ettől gyorsabb lenne a játék, ami szerintem a magyaroknak kedvezne, hiszen a technikás játékban mi vagyunk a világ legjobbjai. Magam is örülnék neki, ha több akció, több emberről való játék lenne, mert az a stílusomnak is kedvezne.

Hege köszönöm a beszélgetést, remélem legközelebb már Dr. Hegedüs Gábor kétszeres magyar bajnokkal beszélgethetek!

Fotó: Ecsedy János

Ma rendezték a bajnoki rájátszás elődöntőinek első felvonását, ahol a tavalyi bajnok volt az ellenfelünk. Rangadóhoz méltó küzdelmeket hozott az összecsapás.

 A két csapat legutóbbi találkozójával ellentétben egy fór-hátrány parádét láthattunk. A meccs első félidejében ez a hevesieknek kedvezett jobban, javarészt mi loholtunk az eredmény után. A mérkőzés képe a harmadik negyedben változott meg, mikor Bisztro zseniális megmozdulással hárított egy ötméterest. Ekkor 9:10 volt az állás... Nem hiába zúgott a Bisztro, Bisztro. Ez új erőt adott nekünk. Továbbra is kaptuk a hátrányokat (ez fotónkon is jól látszik), de védekezésünk összeállt, elől pedig parádéztak az urak, elég ha csak Gór-Nagy Miki három találatára gondolunk... Ez az emberfeletti küzdeni akarás, és csapategység eredményezte a 13:11-es végeredményt. Sokat érhet még..

A visszavágót, egy hét múlva Egerben rendezik, ahova a tervek szerint szurkolói buszt indítanak. Erről részletes tájékoztatás a Facabook oldalunkon várható. Addig is, ellenfelünk szombaton hazai pályán, sorsdöntő BL találkozót vív a Barceloneta csapatával, melyhez ezúton is sok sikert kívánunk!

Interjúsorozatunkat ki mással is kezdhetnénk, mint az 1-es sapkában pólózó hálóőrrel. A beszélgetésből kiderül, hogy az alapszakasz legjobb kapusa miért az OSC-t választotta, de megtudhatjuk azt is, hogy mit csinál a szabadidejében, és mit változtatna a vízilabdán…

A szurkolók a lelátóról a mérkőzések során gyakran teli torokból ordítják: Bisztro, Bisztro! A barátaid, rokonaid hogy szólítanak?

A családom, és a közeli barátaim Dávidnak. Vízilabdás berkeken belül általában Bisztroznak, de van olyan csapattársam, aki Dávidozik és azt is szeretem, sőt a saját nevemet jobban szeretem, mint a becenevemet. Ettől függetlenül nem gond, ha Bisztronak hívnak.

Véget ért az alapszakasz. Talán a világ legerősebb bajnoksága az idei OB1. Lejátszottatok 26 bajnokit, 10 BL és hét kupa meccset, ezek alapján a ráúszás blog az alapszakasz legjobb kapusának választott. Hogy fogadtad ezt a hírt?

Nagyon jól esett, attól függetlenül, hogy ez egy szubjektív döntés. Nyilván a ráúszás stábja sok mérkőzést tekint meg, inkább azokat, amelyeknek nagyobb súlya van. Nem értékelem túl, de természetesen jó érzéssel gondolok rá.

Fotó: Balogh Máté

Tavaly nyáron igazoltál vissza Budapestre, egy pécsi és egy egri kitérő után. Miért váltottál klubot? És miért pont az OSC-re esett a választásod?

Az OSC-ben mind szakmailag, mind minden más szempontból pozitív lehetőséget láttam. Az Eger oldaláról sem éreztem azt a ragaszkodást hozzám, mint amit Balázs és Peti (Vincze Balázs vezetőedző és Becsey Péter sportigazgató- a szerk) oldaláról, akik nagyon szerették volna, hogy idejöjjek. Attól függetlenül, hogy én voltam a piacon az egyik olyan kapus, akit elhozhattak, igazolhattak volna más, nevesebb játékost is a posztomra, akár magyart, akár külföldit. Nagyon jól esett az, hogy engem kerestek meg, és azok a célok is tetszettek, amiket megfogalmaztak. Az is sokat nyomott a latban, hogy rajtam kívül más egri játékosokat is megkerestek. Nehéz volt otthagyni Egert, ezt nem tagadom. A várost nagyon szeretem, az embereket a csapat körül, a szurkolókat, megtaláltam ott a számításomat. Egyrészről nagy szerencsém volt, hogy jött az OSC, másrészről, úgy gondolom, hogy megdolgoztam érte, mert ebben azért lassan húsz évnyi kőkemény munka van, ami bizony áldozatokkal járt.

Milyen áldozatokkal?

Igazából ezeket most érzem áldozatnak, akkoriban ezt nem úgy fogtam fel. Amikor a szüleim elmentek síelni, nyaralni, nagyon sokszor nem tudtam velük tartani. Egy bizonyos korban az ember elkezd bulizgatni, „kicsapongani”, én ebben az időben nem igazán törődtem ezzel. Ezt utólag kicsit sajnálom, bár lehet, hogy e miatt nem indultam el egy rossz irányba. Egyébként viszonylag későn érő típus vagyok.

Hat tavalyi csapattársaddal az idén újra együtt játszol, de vannak új játékostársaid is. Hogy sikerült a beilleszkedés?

Talán Joe-t és Draskót (Joshep Kayes és Drasko Brguljan- a szerk.) nem ismertem annyira, de Hegével (Hegedüs Gábor – a szerk.) Decker Ádámmal, Juhász Zsolttal korábban csapattársak voltunk, Szentesi Ádámot pici kora óta ismerem, egy klubban kezdtünk el pólózni. A két külföldi játékos már korábban is az OB1-ben szerepelt, így ellenfélként jól ismertük és tiszteltük egymást, hál’ Istennek elég hamar kiderült, hogy emberileg is remek kapcsolatot tudunk ápolni. A külföldi túrákon, edzőtáborokon például rendszerint Draskóval vagyok egy szobában, remekül kijövünk.

Említetted, hogy több mint húsz éve pólózol. Miért pont a vízilabdát választottad?

A kezdetekhez nagyon messzire kell visszamenni, egészen a ’60-as évekig. Ekkor a nagypapám volt a Vasas szakosztályvezetője. Nem tudom, hogy pontosan e miatt-e, de a szüleim úgy döntöttek, hogy a bátyámat leviszik a Tungsramba vízilabdázni. Ő egyébként hat évvel idősebb nálam, már nem vízilabdázik, de ifiig elég komolyan csinálta, utána már csak hobbi szinten. Minden szempontból megfelelő környezetben volt és azt gondolták, hogy ez nekem is jó lehet. Eleinte azért nem volt egyszerű, de szerencsére megtaláltam a helyemet.

Miért éppen kapus lettél?

Akkoriban még picik voltunk, elég keveset is játszottunk, de mikor játékra került a sor, még nem voltak megszabott posztok, mindenki kipróbálta magát a különböző helyeken. Nekem kapuban több sikerélményem volt, mint mezőnyben. Tehát a kérdés viszonylag hamar eldőlt, az első hivatalos meccsemet már, mint kapus játszottam. 

Fotó: Balogh Máté

Kik voltak azok a játékosok, akikre felnéztél, inspiráltak?

Eleinte Kósz Zoli, majd később Szecska (Szécsi Zoltán –a szerk.) és Gergely Pisti, mint olimpiai bajnokok. Aki igazán megfogott Rollan ( Jesus Rollanᶧ, spanyol olimpiai bajnok kapus –a szerk.) volt. Akkoriban én is hasonló stílusban, nagyon vehemensen védtem. Azóta lehiggadtam, persze néha nálam is „elgurul a gyógyszer”. Azt a stílust, amit most Deckiék képviselnek, már annyira nem érzem a magaménak. Hogy mitől lettem kicsit visszafogottabb, magam sem tudom ,lehet, hogy edzői ráhatás volt, kiölték belőlem a vehemens megmozdulásokat. . Néha sajnálom, mert jól néznek ki az ilyen jelenetek, különösen az internetes mémeken.

Van két, nálad fiatalabb kapustársad, Szentesi Máté, és Varga Viktor. Ők hogy viszonyulnak hozzád? Ki szokták kérni a tanácsaidat?

Különösebben szoros kapocs még nem alakult ki közöttünk az elmúlt egy évben. Nem azért, mintha lenne bármiféle konfliktus közöttünk, egyszerűen Viktor, Máté és én abszolút más személyiség vagyunk. Ettől függetlenül jónak tartom a viszonyunkat. Azt, hogy igazán éles versenyhelyzet nem alakult ki közöttünk, kicsit sajnálom, mert az mindig felspannol, ugyanakkor egyfajta könnyebbséget is jelent nekem.

Nem csak kétszeres OB1-es bajnok vagy, hanem van egy Universiade-arany is a tarsolyodban. Melyikre vagy büszkébb?

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy nagyobb dolognak tartom, az egri csapatban kivívott pozíciómat és az így megszerzett két bajnoki címet. Mint eredményt, az Universiadé-t többre értékelem, de a kettő nehezen összehasonlítható. Nekem nehezebb dolog volt elsőszámú kapussá válni Egerben, és azzal a csapattal felérni a csúcsra.

A kapus lét edzések tekintetében, miben különbözik egy mezőnyjátékos munkájától?

Amíg a mezőnyjátékosok úsznak, addig mi általában többet lábtempózunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy medicinlabdát a fejünk fölé tartva taposunk, közbeiktatva rövidebb úszásokat. Gyakran használjuk a gumiköteleket, és az ólomövet is. Egészen más jellegű felkészültség kell a kapusoknak. Itt is szükség van állóképességre, de nekünk sokkal több időnk van regenerálódni, mint a mezőnyjátékosoknak. 

Fotó: Balogh Máté

Hogy néz ki egy napod?

Alapvetően későn kelő típus vagyok, általában fél kilenc körül kelek, de attól is függ, hogy mikor kezdődik a tornatermi edzés. Az egy órás kondizás után átmegyünk a Kondorosi útra, ahol vizes edzésünk van, másfél-két órás időtartamban. Egy és kettő között megebédelünk a Vakvarjúban, és kettőtől körülbelül fél hétig, az esti edzés kezdetéig pihenőidőszak van. Idén januártól hétfőn, szerdán és pénteken angol nyelvkurzusra járok, –erre az interjúra is onnan érkeztem–, mostanában ez a legfőbb elfoglaltságom

Az aktív sportolói karriered után, milyen irányban képzeled el az életed?

Mint edző, mindenféleképpen szeretnék a vízilabda mellett maradni, főként utánpótlás vonalon. Akár posztorientáltan kapusedzőként, ez nagyon vonz. Már csak azért is, mert remek edzőim, nevelőim voltak, velük kapcsolatban csak pozitív tapasztalataim vannak. Úgy gondolom, hogy ha még nem is vagyok rá érett, –mert tudom, hogy nem vagyok rá elég érett–, de a korral érek ahhoz, hogy egyszer jó edző legyek. Szakmai ismeretekkel tudnám gazdagítani a gyerekeket, és talán fejlődik annyit a pedagógiai vénám, hogy ez hatékony legyen. A vízilabda mellett szeretnék más munkát is, még nem tudom mi lesz az, akár vendéglátás, akár valami más, egy a biztos: irodai munkát nem tudnék elképzelni magamnak. A család mellett fontos lesz a szabadidő, hogy elég időt töltsek velük.

Családalapítási tervek?

Lassan nyolc éve élek párkapcsolatban, együtt is élünk, természetesen vele képzelem el a jövőmet, és idővel mi is szeretnénk gyerekeket. Ádám és Feri (Decker Ádám, Salamon Ferenc, -a szerk) révén gyarapszik a mi nagyobb családunk, az OSC-s csapat.

Csapaton belül, vagy akár a stábtagok közül van-e valaki, akivel különösen jó viszonyt ápolsz?

Hál’ Istennek egyre többen vannak. Természetesen megvan az a néhány ember, akivel jobban elvagyok. Az érme másik oldala pedig, érzésem szerint nincs senki, - annak ellenére, hogy egy nagyon konfliktusos és nehezen elviselhető ember vagyok, - akivel ne tudnánk beszélgetni, vagy vitatkozni egy jót.

Tudjuk, hogy egy borzasztó elfoglalt ember vagy. Mégis, ha van egy kis szabadidőd, azt mivel töltöd?

Nagyon szeretek X-Boxozni. Ezt általában akkor csinálom, ha többen vagyunk. Gyakran Fifázunk és NFL-ezünk. Oktatok is egy-két embert erre a csapatból. Elsősorban Bátori Bencét, a Patriotsot az elmúlt három évben gyakorlatilag ronggyá vertem. Fifában, Szentesi Ádámmal szoktam sokat játszani. Itt szoktak totógyilkos eredmények születni, mikor büntetőkkel véletlenül nyer. Emellett szívesen olvasok, inkább könnyedebb jellegű könyveket. Például a Trónok Harca volt a karácsonyi ajándékom, ezt nagyon szeretem, de említhetném Stephen Kinget és Dan Brown-t is. Rejtő Jenő munkásságával különös kapcsolatot ápolok: az ő könyveit vagy nagyon szeretem, vagy nagyon utálom.

Vízilabda mellett, van valamilyen sportág, amit szeretsz és űzöl is?

Rajongok a kosárlabdáért, már csak a családi kötődés miatt is. A párom kosarazik, ő a BEAC-Újbuda játékosa. Van egy nyolc fős baráti körünk, közülük heten kosaraznak, velük szoktunk rendszeresen játszani. Emellett nézni is nagyon szeretem. A kézilabdát szintén kedvelem, akárcsak a teniszt. A focival hadilábon állok, a nagyobb eseményeket Vb, Eb döntőket szívesen megnézem, de nem mondanám magam rajongónak.

Van kedvenc teniszeződ?

Korábban nagyon szerettem Andre Agassit. Az aktívak közül Nadalt, Federert és Djokovic-ot is rendkívül tisztelem.

Ki a kedvenc pólósod? Akár az aktív akár a már visszavonult játékosok közül?

Az aktívak közül Varga Dénes. Ez egy nagyon könnyű kérdés volt. A visszavonultak közül Rollan, ő már sajnos nincs köztünk.

Rengeteg meccset játszottál már pályafutásod során. Van olyan amelyikre különösen emlékszel valami miatt?

Számtalan ilyen van. Bajnoki elődöntők, döntők, Universiade meccsek, vagy akár egy-egy mérkőzés a pécsi és újpesti korszakomból, mikor nem az aranyért küzdöttünk mégis maradandó élmény volt egy-egy találkozó. De említhetném életem első mérkőzését is. Konkrétan egyet kiemelni nem tudok.

Gergely Pistinek szívügye a vízilabda megreformálása. Ha te itt és most szabadkezet kapnál, mit változtatnál a rendszeren?

Alapvetően a bajnokság lebonyolításának időpontján változtatnék. A márciustól szeptemberig tartó időszakban menjenek le a bajnokságok, és a nemzetközi kupák. Ilyenkor gyönyörű idő van, nyitott medencében is lehetne mérkőzéseket tartani, ezáltal több néző szívesebben tekintene meg egy-egy meccset. A válogatott mérkőzéseket és tornákat pedig akárcsak a kézilabdában, a téli időszakban is meg lehetne rendezni, a látogatottsága ettől nem csökkenne. A szabályok tekintetében, a pályát 25 méteresre csökkenteném. Hogy csökkentsük-e ötre a mezőnyjátékosok számát az egy érdekes kérdés. Maradjunk a tradícióknál, vagy játszunk egy szűkebb taktikai repertoárral, de gólgazdagabb mérkőzéseket… Az előbbi megoldást jobban preferálnám. A strandvízilabda sokat segíthet a sportág népszerűsítésében. Barátaimmal rendszeresen részt veszünk az ilyen programokon, akár egy nyári bajnokságot is lehetne belőle rendezni, hiszen bármely balatoni kikötő alkalmas helyszín lenne.

Eddig egy alkalommal voltál válogatott…

Igen, ez így van. Idén Universiade lesz, de bízom abban, hogy sikerül bekerülnöm a válogatott bő keretébe. A kapus poszt sajátja, hogy életkorban kitolható, számos olyan játékost említhetnénk, például, Kósz Zolit, Gergely Istvánt, vagy éppen Tempestit, akik idősebb korukban értek el nagyon komoly sikereket. A tokiói olimpia idején még csak 33 éves leszek...

Azt még fontosnak tartom elmondani, és ezt Gór-Nagy Miki fogalmazta meg, hogy álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen lokálpatriotizmus alakul ki az A-HÍD OSC Újbuda otthonában. Nagyon jó érzés, mikor a mérkőzésen a nevemet skandálják. Remélem, ez sokáig így marad.